Adrian Purnell, egy fülledt hölgy, ellopja a reflektorfényt a Keleti Konferencia meccsén. Csábító mozdulatai és csábító zsákmánya elakad a nézők számára, így ez több, mint egy focimeccs.
A Keleti Konferencia zárómérkőzése több volt, mint csak focimeccs. Csábító látvány volt, melyben az ellenállhatatlan Adrian Purnell szerepelt, egy hölgy, aki tudja, hogyan kell elbűvölni egy közönséget csábító bájával. Csábos öltözékébe bújva vette a terepet, nem csak azért, hogy játsszon, hanem azért is, hogy tagadhatatlan vonzerejével szárnyaljon a hőmérséklet. Minden mozdulata csábító csábítás volt, vágytánc, ami kevés fantáziát hagyott maga után. Gömbölydös segge, szemlélete volt a figyelem középpontja, az ellenállhatatlan szépségének végrendelete. Nem csak a játékról volt szó, hanem a mámorító vonzalomról, amit kiárgatott, a mindenki tekintetét magára vonta. Az út, ahogy mozogtak, az eszközei, lángra lobbant, lángra tört, mindenkit elcsábított, amikor a játék véget ért, és a játék képessége, hogy a játék ne ragadjon el.